Deidara's life

- Mi ez? 

Érzelem mentes arc néz le rám a vörös égből.

- Ezt nevezed művészetnek? - két vérszínű szem pásztázza testem, s gunyorosan jegyzi meg az előzőeket. Visszaszólnom nehezen megy, hangos nyöszörgés tudja csak elhagyni számat, mivel agyag teremtményeim épp azon keresztül próbálnak testembe jutni... - Mutasd meg még egyszer... Hadd lássam az abszolút művészeted, amit az egekig magasztalsz. Hadd lássam tényleg olyan tökéletes mint ahogy mondod? Katsu!

Szokatlan az ő szájából hallani a saját szavam, s még furcsább érezni a robbanást, ahogy szétfeszíti a szám, s a fejem cafatokra szaggatja... Édes művészetem, drága alkotásaim bocsájtsatok meg, én nem ily véget szántam nektek, én a tökéletes beteljesülést akartam elérni veletek.

De még most is csodálkozok a képességein. Lenyűgözően eresztette rám genjutsuját, ismételten nem vettem észre, s sikerült elzárni egy másik dimenzióba ahol eltérően telik az idő... itt minden szenvedésem csupán egy pillanat a való világban, egy röpke momentum... mint egy robbanás.

Hirtelen kelek fel, a levegőt szaporán veszem... ömlik a víz a hátamról, riadtan a holdra nézek de már nem vörös, s a rideg szempár is messze van tőlem. Csak egy rémálom, hm~

 

csak egy szösszenet, hmm~

Deidara