07/20102
A liftben
Itachi - OOC
Deidara^^
Yaoi...?
minőségileg rossz, de nézzük el mivel első publikált fanficem. ^^
Hasamban enyhe lökést érztem ahogy elindult a lift, feszengve bámultam az előttem álló hátát. Vajon neki jelentett bármit is az a rendhagyó misszió, hm? Bár ahogy ismerem, nem hiszem hogy tudna bármi mást érezni a gyűlöleten kívül.
Csak a szívemet fájdítom, azzal hogy reménykedem, azzal hogy emlékezem. Hm~
- Mikor indultok...? - kezdtem volna, de belém folytotta a kérdést a fekete hajú, méghozzá azzal hogy megölelt. Döbent tekintettel néztem rá, arca a melkasomba fúródott, kezei szorosan karolták át testem, remegett.
Ez mi? A mindig szilárd Uchiha Itachi...
Testem önkénytelenül mozgásba lendült, s átkaroltam őt, fejemet a vállára támasztottam, s sóhajtottam. Illatta mélyen befúrta magát a tüdőmbe, kellemesen csiklandozott, de rég is volt mikor utoljára ilyen közel érezhettem magamhoz.
Itachi ölelése lazult, felnézett az arcomra.
- Deidara... - sutogta gyengéden felém, nem láttam még ilyen erejevesztettnek, különös, ezt én tettem vele? A hiányom? Gondolataim egy forró csókkal szakította félbe, ami egyre hevesebb lett, a sóvárgás tette azzá. Mindketten akartuk a másikat, mindketten tudtuk hogy ez több okból lehetetlen, s mindketten el akarjuk ezt felejteni, legalább arra a röpke percre míg egy liftben vagyunk.
Egyre lejebb csúsztunk a falon, míg a végén a földre kerültem, ő rajtam lovaglóülésben pózolt. Egy pillanatra Itachi megállt, s az arcomat pásztázta.
- Semmit sem változtál, olyan céltudatos a tekinteted mint... - kezemmel betapasztottam a száját, s nyelvemmel megállítottam az övét. Megráztam a fejem.
- Ne, most kérlek ne rá gondolj... az öcsédre. - mondtam elfúló hangon, mivel az Uchiha olyan helyre nyúlt ahol eléggé jól érzem magam, hm~. Majd megragadta a csuklóm, s ágyéka felé húzta, éreztem hogy ő is úgy érez ahogy én. A kezemen lévő szám is megkezdte munkáját, próbáltam hevességemből visszavenni, de úgy látszott neki tetszik ez.
Hirtelen elvált tőlem, meglepetten néztem rá, de csak a nadrágját próbálta leszedni magáról, mivel elég szűkös volt a hely odabent, segítettem neki. Hm, ilyen helyzetben az segítés ha számmal az ágyékára tapadok?
- Ah, várj Deidarah, had vegyem leh. - lihegte miközben az idő közben fejlődött szájtechnikámat mutattam be neki. Valahogy sikerült lehámozni a gatyáját, majd a számat egy csókkal leszedte magáról, s most ő kezdett el engem kényeztetni kezével. Hm, ezek a nadrágok milyen szűkek tudnak lenni...
Egymáson feküdtünk, egymásnak dörzsölődtek felhevült testrészeink, szánk szinte eggyé fort. Itachi felbontotta csókunk, s apró puszikkal haladt egyre lejjeb, míg a mellkasomon meg nem állt, ekkor, szinte gonoszan felnézett rám, s megfordította testem.
Hm, tudom mire készülsz ám, hátrafordultam majd...
- Neh... Itachi mégis csak a liftben vagyunk- "Ezt pont te mondod?!" olvastam a tekintetéből, - bármikor kinyílhat az aj... - várjunk csak, már itt vagyunk egy ideje.
- Nyugi, a lift a miénk még egy kicsit...
Itachi nem felejtem el soha ezt az éned, és remélem még párszor fogunk közösen liftezni. Hm~
üdv. Dei
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
