08/20101
gomene
elnézést hogy az utobbi időben nem frissítettem.
de mivel a kazekage elfogása után akadt pár kisebb-nagyobb problémánk, így húzódott a postolás. ^^
a jövőben igyekszem rendszeresen frissíteni a blogom, akár apróságokkal, vagy akár kisebb fanficekkel. :D
nos addig is puszi a hasatokra!
07/20102
A liftben
Itachi - OOC
Deidara^^
Yaoi...?
minőségileg rossz, de nézzük el mivel első publikált fanficem. ^^
Hasamban enyhe lökést érztem ahogy elindult a lift, feszengve bámultam az előttem álló hátát. Vajon neki jelentett bármit is az a rendhagyó misszió, hm? Bár ahogy ismerem, nem hiszem hogy tudna bármi mást érezni a gyűlöleten kívül.
Csak a szívemet fájdítom, azzal hogy reménykedem, azzal hogy emlékezem. Hm~
- Mikor indultok...? - kezdtem volna, de belém folytotta a kérdést a fekete hajú, méghozzá azzal hogy megölelt. Döbent tekintettel néztem rá, arca a melkasomba fúródott, kezei szorosan karolták át testem, remegett.
Ez mi? A mindig szilárd Uchiha Itachi...
Testem önkénytelenül mozgásba lendült, s átkaroltam őt, fejemet a vállára támasztottam, s sóhajtottam. Illatta mélyen befúrta magát a tüdőmbe, kellemesen csiklandozott, de rég is volt mikor utoljára ilyen közel érezhettem magamhoz.
Itachi ölelése lazult, felnézett az arcomra.
- Deidara... - sutogta gyengéden felém, nem láttam még ilyen erejevesztettnek, különös, ezt én tettem vele? A hiányom? Gondolataim egy forró csókkal szakította félbe, ami egyre hevesebb lett, a sóvárgás tette azzá. Mindketten akartuk a másikat, mindketten tudtuk hogy ez több okból lehetetlen, s mindketten el akarjuk ezt felejteni, legalább arra a röpke percre míg egy liftben vagyunk.
Egyre lejebb csúsztunk a falon, míg a végén a földre kerültem, ő rajtam lovaglóülésben pózolt. Egy pillanatra Itachi megállt, s az arcomat pásztázta.
- Semmit sem változtál, olyan céltudatos a tekinteted mint... - kezemmel betapasztottam a száját, s nyelvemmel megállítottam az övét. Megráztam a fejem.
- Ne, most kérlek ne rá gondolj... az öcsédre. - mondtam elfúló hangon, mivel az Uchiha olyan helyre nyúlt ahol eléggé jól érzem magam, hm~. Majd megragadta a csuklóm, s ágyéka felé húzta, éreztem hogy ő is úgy érez ahogy én. A kezemen lévő szám is megkezdte munkáját, próbáltam hevességemből visszavenni, de úgy látszott neki tetszik ez.
Hirtelen elvált tőlem, meglepetten néztem rá, de csak a nadrágját próbálta leszedni magáról, mivel elég szűkös volt a hely odabent, segítettem neki. Hm, ilyen helyzetben az segítés ha számmal az ágyékára tapadok?
- Ah, várj Deidarah, had vegyem leh. - lihegte miközben az idő közben fejlődött szájtechnikámat mutattam be neki. Valahogy sikerült lehámozni a gatyáját, majd a számat egy csókkal leszedte magáról, s most ő kezdett el engem kényeztetni kezével. Hm, ezek a nadrágok milyen szűkek tudnak lenni...
Egymáson feküdtünk, egymásnak dörzsölődtek felhevült testrészeink, szánk szinte eggyé fort. Itachi felbontotta csókunk, s apró puszikkal haladt egyre lejjeb, míg a mellkasomon meg nem állt, ekkor, szinte gonoszan felnézett rám, s megfordította testem.
Hm, tudom mire készülsz ám, hátrafordultam majd...
- Neh... Itachi mégis csak a liftben vagyunk- "Ezt pont te mondod?!" olvastam a tekintetéből, - bármikor kinyílhat az aj... - várjunk csak, már itt vagyunk egy ideje.
- Nyugi, a lift a miénk még egy kicsit...
Itachi nem felejtem el soha ezt az éned, és remélem még párszor fogunk közösen liftezni. Hm~
üdv. Dei
07/20100
nightmare~
07/20100
egyveleg. hm~
Eltűnt a jókedvem, mintha a sivatagi porfelhővel szállt volna tova. Baljós előérzet uralkodik rajtam, vajon a bijuu vadászat miatt, ááh hova mégis csak egykölyköt kell elfogni akinek egy ősi szörnyike van a pocijába~ Vajon miért is izgulok...
De tudom hogy sikerülni fog, agyagbábuim akadály nélkül teljesítik majd a dolguk.
Agyagbábuk... Komolyan, beteg vagyok... vagy csak ennyire unatkoztam az elmúlt időkben, de~ neveket kezdtem adni nekik, igeeen a bábucskáimnak, hm~ bár ez a tett eléggé fölösleges, mivel elkészültük után, jobb esetben, pár percel már detonáció áldozatai lesznek, egy gyönyörű robbanással zárják létüket, én is így akarom végezni~
Más. A farkas-démon begyűjtése után "találkozik" az Akatsuki, ott lesz ő is, még nem vagyok felkészülve hogy lássam, halljam a hangját... nem, nem akaroom. >.<
De, valahol belül, elrejtve egy érzés, egy furcsa, ellentmondásokkal teli... akarom látni, ismét... Hm~
teljesen bolond vagyok.
egy hatalmas zagyvaság amit ide leírtam, de jól esett.
Deidara~
07/20100
proba.
Végre...
Már mióta ígértgette Pein hogy beszerez nekem egy ChakraLapTop-ot, jah és szerel bele plusz chakra vevőket is, azért hogy foghassam a netet. Hm~
De végre eljött a nap, mikor én is beléphetek a modern társadalomba, gondoltam először is kipróbálom ezt a blog dolgot, hát majd meglátjuk hogy fog haladni, de rajta vagyok az ügyön.
Szóval én vagyok Deidara, az Akatsuki nevű szervezet tagja~
(lehet hogy nem kéne ezeket lerinom oO hmm~ sebaj, majd titkosítom a blogom ^^)
Hobbi: robbantás^^
Érdeklődés: művészetek > robbantás
Kor: 19
Cél: tökéletesíteni robbanó remekeim, és egyéb. nemárulomeeel~
Hm~ mit lehetne még írnom Oo
Nos a'sszem mára ennyi volt, próbának megteszi~
u.i.: a homok jót tesz a gépnek? mivela sivatagban dekkolunk Sasori-damával
lassan elérjük a Rejtett Homokot... enyém az ichibi, hmm~